Az Agilitás Tesztelése

A közelmúlt kutatásai során egyértelmű bizonyítást nyert, hogy az agilitás olyan kognitív komponenst is magába foglal, amit az agilitást – elvileg – vizsgáló tesztek (Pro-Agility teszt, T-teszt, Illinois teszt… stb.) sajnos nem. Ezeket a teszteket az irányváltoztatási gyorsaság mérésére lehet használni, de az agilitás teszteléséhez innovatívabb opciókat szükséges alkalmazni. Ez a megközelítés több új agilitást felmérő teszt kialakulásához vezetett, pl.:

Reaktív agilitás teszt – rögbi (1, 3)
Reaktív agilitás tesz – netball (2)
Reaktív agilitás teszt – ausztrál foci (4, 5)
Stop’n Go reaktív agilitás teszt (6)

Az első három teszt (reaktív agilitás teszt) mindegyike egy „Y” formájú pályán kerül kivitelezésre egy kivetítővel / képernyővel, amely egyfajta mozgást végző sportoló videóklipjét játssza le, amelynek mozdulataira kell reagálnia a felmérésben résztvevő Sportolónak. Ezek a tesztek arra késztetik a Sportolót, hogy egy bizonyos inger hatására döntést hozzon és reagáljon a lehető leggyorsabban, változtasson irányt, s mindezt úgy tegye, hogy közben nagy sebességgel mozog.

Ugyan az általános felmérő tesztek nem alkalmasak az agilitás mérésére, mégis fontos információkat nyerhetünk velük kapcsolatban. A következő táblázat, melyet Bruce és kollégái jegyeztek fel (7) bemutatja, hogyan lehet egy adott Sportoló kiértékelésekor az irányváltási gyorsaság és az agilitás együttes felmérésével még pontosabb értékelést kapni, s így könnyebben lehet rámutatni egy adott Sportoló erősségeire és gyengeségeire:

Az agilitás mérésével kapcsolatosan felmerülő problémák

A fent említett reaktív tesztekkel kapcsolatban is merülnek fel bizonytalanságok, amelyek miatt ezen tesztek eredményei is egyelőre fenntartásokkal értékelhetők. Ahhoz, hogy a tesztek kizárjanak minden bizonytalansági tényezőt és megbízhatóak lehessenek teljes mértékig, az alábbi körülményeket lenne szükséges javítani a közeljövőben:

  1. Felmerül a kérdés, hogy amikor egy Sportolónak hangra, vagy fény jelzésre kell reagálnia a teszt során, az megfelelő (egyenlő) stimulációt jelent-e a sportágspecifikus helyzetekkel, amelyekkel versenyhelyzetben találkozik a Sportoló.
  2. Szintén bizonytalan tényező a videós mozgásokra való reaktív tesztelés során, hogy ha például 10 fajta videóból kerül kivetítésre az egyik véletlenszerűen, kialakulhat-e az a helyzet, hogy az a Sportoló, aki többször végezte már el a tesztet, felismeri az adott videót, és emiatt hamarabb lesz képes reagálni az adott stimulusra.
  3. Ha a tesztelés során a stimuláció (fény/videó) szemben van a Sportolóval, akkor a periférikus reakciókészsége ezzel felmérhető-e vagy sem.
  4. Ha a stimuláció a videón csak egy oldalra lépés, az megfelel-e egy mérkőzés szituációnak (hasonló felvetés, mint az „1.”-es pont)?
  5. Ha a stimulációra (hang/fény/videó) a reakció csak egy oldalra lépésként teljesítendő, az megfelel-e egy mérkőzés szituációban kivitelezésre szükséges reakcióval?

A jövőbeli kutatások lehetőségei

Azok után, hogy a cikksorozat során tudatosítottuk az agilitás jelentőségét és eltérő voltát az irányváltási gyorsasághoz képest, az alábbi kutatási irányok lennének a legfontosabbak a közeljövőben:

  1. Sportágspecifikus reaktív agilitás tesztek kifejlesztése
  2. A többválaszos tesztek kifejlesztése a napjainkban használt egy válaszos tesztek helyett.
  3. Az összefüggések kutatása a fizikai tulajdonságok (pl. reaktív erő és relatív erő) valamint az agilitás és irányváltási gyorsaság teljesítményeinek eredményei között.
  4. A biomechanikai/technikai hiányosságok/gyengeségek kiütközése a reaktív környezet hatására. Vagyis a hibás/hiányos mozgások/technikai végrehajtások kiemelkedően megmutatkoznak-e reaktív helyzetben figyelve?

A cikksorozat leglényegesebb üzeneteinek összefoglalása

  1. Az agilitás reaktív összetevőt is tartalmaz
  2. Az általánosságban használt tesztek nem az agilitást mérik fel, hanem az irányváltási gyorsaságot.
  3. Az agilitás tesztek segítségével képesek lehetünk különbséget tenni a különböző szinten lévő Sportolók között.
  4. Az irányváltási gyorsaságot elemző tesztek segítségével specifikusan rámutathatunk egy Sportoló erősségeire és gyengeségeire.
  5. A cikksorozatban taglalt területeken folytatott kutatásoknak jelentősen segítenie kell a jelenleg használt tesztek sportágspecifikussá történő transzformációját.

Referenciák

  1. Gabbett, T.J., Kelly, J.N. and Sheppard, J.M., Speed, Change of Direction Speed, and Reactive Agility of Rugby League Players, Journal of Strength and Conditioning Research, 2008, 22, 174-181. [PubMed]
  2. Young WB, Dawson B, Henry GJ. Agility and Change-of-Direction Speed are Independent Skills: Implications for Training for Agility in Invasion Sports. International Journal of Sports Science & Coaching, 2015, 10(1). 159-169 [PubMed]
  3. Serpell, B.G., Ford, M. and Young, W.B., The Development of a New Test of Agility for Rugby League, Journal of Strength and Conditioning Research, 2010, 24, 3270-3277. [PubMed]
  4. Veale JP, Pearce AJ, and Carlson JS. Reliability and Validity of a Reactive Agility Test for Australian Football. International Journal of Sports Physiology and Performance, 2010, 5, 239-248 [PubMed]
  5. Young WB and Wiley B. Analysis of a reactive agility field test. Journal of science and medicine in sport, 2009; 13(3):376-8. [PubMed]
  6. Sekulic, D, Krolo, A, Spasic, M, Uljevic, O, and Peric, M. The development of a new stop’n’go reactive-agility test. J Strength Cond Res 28(11): 3306–3312, 2014. [PubMed]
  7. Bruce L, Farrow D, Young WB. Reactive Agility: The Forgotten Aspect of Testing and Training Agility in Team Sports. Unpublished. [PubMed]

Leave A Response

* Denotes Required Field