Bemutatkozás és Gondolatok a Magyar Kosárlabda Jövőjét Illetően

Ujhelyi Gyula vagyok, 34 éves budapesti erőnléti-, és személyi edző.

A történetem a kosárlabdával általánosnak mondható, ugyanis általános iskola alsós koromtól kezdve az első számú sport számomra a kosárlabda volt. Utánpótlás korú sportolóként több egyesületnél is megfordultam, és így sok edzőnek volt ráhatása a későbbi pályaválasztásomat illetően: Heinrich Robi, Farkas Attila, Puskás Artúr, Székely Norbi, Hartai Tamás… és még sokan mások.

A Testnevelési Egyetemen kosárlabda sportedzőként végeztem 2002-ben, amikor az edzések mellett a Budapest Banknál dolgoztam, és az egész éves szabadságomat kivettem augusztusra, hogy beülhessek a Menyecske utcai terem egyik sarkába… és reggeltől estig minden edzést kivétel nélkül figyeltem, jegyzeteltem, képeztem magam. Mivel ekkor a volt középiskolámban voltam gyakorlaton – és irányítottam ott a kosárlabda edzéseket – , fel sem merült bennem az, hogy a tanuláson kívül mást is hozhat magával ez az időszak. Heisler Péternek köszönhetem a következő lépcsőfokot karrieremben, aki felfigyelt rám, hogy mindig minden edzésen jelen vagyok, elbeszélgetett velem, és felajánlott egy kezdő csapatot a gyermek korosztályban. Soha nem is álmodtam arról (addig a pillanatig), hogy az egyesületi edzősködés ilyen gyorsan megvalósulhat számomra, és főleg nem hittem, hogy ez pont Budapest (és az ország) egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező és sikeres utánpótlás felépítményében, a MAFC Kosársuliban fog létrejönni. Egészen 2005-ig voltam a MAFC kötelékében, és ebben a 3 évben amellett, hogy nagyon sokat tanulhattam, igen sikeres éveket tudtunk magunk mögött kollégáimmal: Molnár Tamással és Werner Zsuzsival. Nemzetközi-, és magyar felkészülési tornákon győzelmek és érmek, valamint a MAFC-os időszak megkoronázásaként a 2004/2005-ös szezonban az U14-es Országos Bajnoki címet is sikerült megszereznünk a ’91-es születésű csapattal.

2005-ben közvetlen kollégáimmal egyesületet váltottunk, és folytattuk a munkát az ELITE Basket edzőiként Budakeszin és Törökbálinton. Szakmailag szuper időszak volt, egészen 2009-ig az egyesület edzőjeként tevékenykedtem, ám az életem olyan irányt vett, ahol döntenem kellett aközött, hogy a kosárlabda, vagy a családom a fontosabb, s így feladtam azt, amit gyerekkoromtól műveltem folyamatosan… a kosárlabdát.

A következő pár évben csak nézője voltam a kosárlabdának, és áttértem a fizikai felkészítéssel foglalkozó oldalra mind teljesítmény, mind fitness szempontból is.

Sok minden próbált életem során a kosárlabdától elválasztani, mégis valahogy mindig is éreztem, hogy a kosárlabda az életem, és mindig visszataláltam ehhez a végtelenül látványos és kompetitív sportághoz, vagy éppen az talált vissza hozzám.

Utóbbiban hatalmas szerepet játszott Faragó Péter barátom, aki még a bonyhádi évek alatt keresett fel felkészítés ürügyén. Mivel ha valamit csinálsz, azt toljad ALL-IN, ezért különböző tengerentúli képzéseken vettem (és veszek) részt, mely sportágspecifikus felkészítésre és teljesítményfokozó módszerek alkalmazására specializálódtak. Peti elégedett volt a közös munkánkkal (bajnok lett a Bonyhád csapatával, valamint a szezon MVP-jének választották meg), így további kosárlabdázók is megkerestek a felkészítésükkel kapcsolatban.

Jelenleg a Vasas Budapest NBI/A férfi kosárlabda csapatának erőnléti edzője, valamint többek között (a teljesség igénye nélkül) Hanga Ádám, Lóránt Péter, Demeter Attila, Somogyfoki Péter, Debreceni Dániel erőnléti felkészítő edzője vagyok, s az elmúlt években megfordult már edzéseimen Ruják András és Báder Marci is.

173 cm-es magasságommal és 72 kg-s brutális testsúlyommal rendelkezek… igazi kosárlabdázó paraméterek, igaz? 😉

Felmerülhet Bennetek, hogy egy aprócska srác, miért lenne hiteles a versenysportolók felkészítését illetően, ha ő soha sem volt kiemelkedő a saját sportjában. Ha én lennék a Helyedben, és nem ismerném ezt a valakit, aki most ezt a szemináriumot tartja, nekem is megfordulna ez a fejemben. Az interneten annyi félrevezető, és alaptalan információ található, hogy ez a gondolkodás teljesen helyénvaló lenne.

Az elmúlt 4 évben a legfontosabb feladatomnak a magyar kosárlabdázók modern fizikai fejlesztését tűztem ki célul. Együtt dolgozva meghatározó felnőtt és utánpótlás játékosokkal, sokat tanultam és tökéletesítettem rendszereimet az engem felkereső Sportolók maximális szakmai támogatása érdekében.

A teljesség igénye nélkül…

Hanga Ádám 2 éve készül fel irányításommal nyaranta, s ezen idő alatt pályafutása legdominánsabb időszakát tudhatja maga mögött. Térd sérülése után keresett meg, majd meghatározó olaszországi kölcsönjátékot követően a Laboral Kutxa játékosaként nem csak a spanyol első osztály egyik legjobbja, de az EuroLiga Final Four-jába jutásával párhuzamosan posztján a legjobb játékosnak választották, valamint a sikeres szezont követően a Magyar Válogatottat is hozzásegítette, hogy közel 2 évtized után újra A-divíziós Európa Bajnokságon küzdhessen hazánk felnőtt válogatottja.

Lóránt Pétert, az ALBA-Fehérvár magas emberét szintén több éve készítem fel szezonon belül, és-kívül egyaránt. Amióta együtt dolgozunk Lórival, technikai tudása és rutinja mellett, testének fizikai erejét is fegyverévé tettük, így posztján a Legjobbak között emlegetik hazánkban. 2015-ben, és idén is a magyar All-Star mérkőzés legértékesebb játékosának választották.

Faragó Péterrel (VASAS BUDAPEST, előtte Bonyhád) már 4. éve dolgozunk együtt. Ebben az időszakban Peti 3-szoros NBI/B Bajnok volt, Hepp-Kupát nyert a legutóbbi szezonban, valamint az első NBI/B Bajnokságának évében a szezon legértékesebb játékosának választották.

Somogyfoki Péter, az ALBA-Fehérvár fiatal tehetsége többszörös térdműtétet követően keresett meg rehabilitációs célzattal, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy sérülések miatt le kelljen mondania a kosárlabdáról. Peti idén újra játszik közel 2 év kihagyást követően, és meghatározóbb, mint valaha. Egyik legnagyobb sikeremként értékelem az Ő domináns “visszatérését”.

A Vasas Akadémia volt az első olyan szervezet, mely úgy keresett meg, hogy egy teljes csapatot készítsek fel egy teljes szezonon keresztül. A szezon eredményei számokban a következők lettek (csak azon csapatok eredményeit mutatom be, akiket érintett az általam irányított erőnléti felkészítés) : NBI/B Bajnoki cím, Hepp-Kupa Bajnoki cím, U20-as Országos 6. helyezés, U18 Országos Bajnoki cím, utóbbi versenysorozat Legértékesebb Játékosa Chester Lewis lett, aki szintén fél évvel az Országos Döntő előtt még sérülése miatt nem is edzhetett kontaktban.

Női vonalon Tijana Krivacevic és Vajda Anna sokszoros válogatott (Spanyol és Török Első osztályban légióskodó) Hölgyekkel dolgozok együtt.

Edzettjeim többek közt: az NBI/A-s VASAS BUDAPEST összes felnőtt és U20-as játékosa, valamint a pécsiek nagy reménysége, az U20-as válogatott Demeter Attila; szintén velem készül az NBI/B csoportjának egyik legfizikálisabb játékosa, a tiszaújvárosi Debreceni Dani is.

Erőnléti- és kosárlabdaedző vagyok immár 13 éves gyakorlattal (2002, Semmelweis Egyetem, Budapest | MAFC Kosársuli | ELITE Basket | VASAS Akadémia), IFBB Nemzetközi Szakedző (Advanced Bodybuilding & Fitness Trainer Specialist) és személyi edző 5 éve.

Az UGFIT.com Online- és Személyi Edzésrendszerek tulajdonosa és vezető Trénere vagyok. Olyan kosárlabda specifikus teljesítmény-fejlesztő edzésprogramok kidolgozására specializálódtam, mely javítja a sportolók testösszetétét (testzsír-izom arány), fejleszti az erőt, a gyorsaságot, robbanékonyságot, állóképességet, és minden olyan sportágspecifikus célhoz közelebb segít, melyek az atletikus képességekben mutatkoznak meg.

Hiszem, hogy a magyar kosárlabda eredményessége lehetne sokkal hatékonyabb is. Az utánpótlás akadémiák egyre több tehetséget nevelnek ki, akik technikailag kiemelkedően képzettek. A válogatottjaink az A-divízióban mégis folyamatosan hatalmas pofonokba ütköznek. Amivel a legtöbb válogatott fölénk tud nőni – véleményem szerint – az a fizikai állapot. Sokszor egy tehetséges játékos azért marad ki a válogatottból, mert az ellenfelek olyan szinten fejlettebbek nála fizikailag, hogy inkább egy nem kifejezetten tehetséges ám méretre (fizikumra) nagyobb játékos kerül a csapatba.

Ugyanez igaz a magyar NBI/A csoportban kialakult légiós-magyar kosárlabdázó arányokra. Ahogy én látom, minden második légiós azért van a magyarok előtt a rotációban, mert pl. egy amerikai játékos magasabbra ugrik (több lepattanó és blokkolás), gyorsabban fut, robbanékonyabb a megindulása, fizikálisan maga mögé utasítja a játéktudásban akár nála jobb magyar játékosokat is, mivel ha valaki vajkezű, de mindig leszerelik mert lassan emelkedik és nem elég magasra… vagy éppen azért pontozódik ki valaki sokszor, mert az oldalirányú mozgása nem elég gyors és csak személyi hiba árán tudja az emberét megállítani, akkor a vezetőségnek és a szakmai stábnak ésszerű döntést kell hoznia, és a fizikailag jobban érvényesülni képes légióst fogja priorizálni.

Ilyenkor jön mindenki azzal, hogy az Ő genetikájukkal nem lehet felvenni a versenyt. Ez a legegyszerűbb: a kifogások keresése és gyártása. Az igazság az, hogy aki genetikailag áldásosabb állapotban van, az könnyebben jut el ugyanarra a szintre, mint egy kevésbé szerencsés genetikai adottságokkal rendelkező sportoló.

Egyszerűsítsük le a dolgokat:
Nem szerencsés genetika + közepes befektetett munka = gyenge végeredmény
Szerencsés genetika + közepes befektetett munka = bajnokság színvonalához képest közepes/jó teljesítmény.
Nem szerencsés genetika + maximális tudatosság és befektetett munka = kimagasló teljesítmény
Szerencsés genetika + maximális tudatosság és befektetett munka = nemzetközi profi színvonal

Amit a profi bajnokságok legnagyobb sztárjaitól látunk, az az a magasság, ahol a tehetség, a genetika, a tudatosság, a következetesség, és a munka közel a maximális szinten van.

Ezzel igazából eljutottunk napjainkig… ugyanis személyes küldetésemnek érzem, hogy a magyar utánpótlás és felnőtt kosárlabdázók megkaphassanak minden segítséget, hogy kihozhassák magukból a maximumot.

Miért specializálódtam a teljesítményfokozó felkészítésre?

Mert elegem lett abból, hogy sok magyar Kosárlabdázó messze a potenciálja alatt teljesít a fizikai felkészítésének hiányosságából adódóan.

Mert elegem lett abból, hogy a magyar Kosárlabdázók nagy része olyan edzésterveket követ, amelyek nem az Ő sportágukra, és messze nem az Ő személyes képességeikre és céljaikra lettek kialakítva.

Mert szerintem felháborító helyzet az, hogy ha valaki fejlődni szeretne – szakmai segítség híján – , kénytelen felmenni Google-ra, vagy Youtube-ra, hogy találjon valami edzéstervet, amibe ha szerencséje van, talán nem sérül le.

Még abban a kivételes esetben is, amikor a Kosárlabdázó talál egy megfelelő edzéstervet az interneten… teljesen magára van utalva. Tele lesz kérdőjelekkel: “Hogyan hajtsam végre a gyakorlatot?” … “Honnan tudom, hogy megfelelő-e nekem a gyakorlat és az edzésterv?” … “Mit kéne ennem, hogy a lehető legjobb eredményt érhessem el?”

Mert nincs egy olyan felület, ahol a fejlődni vágyó magyar Kosárlabdázók megtudnák, hogy MIT, HOGYAN, és MIÉRT csináljanak azért, hogy a bennük rejlő lehetőségeket a lehető legjobban kiteljesíthessék.

Küldetésem, hogy majd valamikor kicsit idősebben, és bölcsebben kényelmesen hátradőlhessek, és annak tudatában tölthessem nyugdíjas éveimet, hogy segítettem a magyar kosárlabdának szintet lépni. Nem kell rivaldafény! Csak a képviselt érték és az eredmények érdekelnek! Ehhez viszont dolgozni kell nagyon sokat! Én ennek szentelem az életem… és Ti, velem vagytok?

Következő bejelentkezésem alkalmával megismerkedünk a plyometria jelentésével, kialakulásának történetével, valamint azokkal a tényezőkkel, melyek tudatában soha többet nem lesz Benned kérdés azzal kapcsolatban, hogy mi az ami plyometria, és mi az ami nem! Videóval is készülök, remélem tetszeni fog!

Holnap elkezdjük! Addig is, ha bármilyen kérdésetek felmerülne, jelezzétek! Köszönöm!

1 Comment

  • Levente Toczik

    Reply Reply 2019-10-24

    Kedves Gyula!

    Rendszeresen olvasom a bejegyzéseidet. Rendkívül naprakészek és érdekesek a témákban leírt ismeretek.
    Az tetszik nagyon, hogy mindent az eredmény és a sportolóval történő partnerség oldaláról közelítessz meg. Te vagy az egyetlen, aki kellő alapossággal és részletekben elmagyarázva adod át az infókat a gyakorlatok végrehajtásával kapcsolatban. Van egy 14 éves lányom. A pylometriai gyakorlatok segítségével történő fejlesztését az általad adott információk alapján végzem! És nagyon élvezzük (a lányom kevésbé…)!
    Szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot, kosárlabda utánpótlás edzőként, a magyar kilátásokhoz:
    az utánpótlás nevelésben még mindig túl sok a 90′ évek előtti régi, baromira magabiztos szaki, akik nem engednek abból, amit annó ők tanultak az akkoriaktól. A másik nagy csoport, akik körülöttük lebzselnek és elviselik az idősebb korosztályok eredménytelen, romboló, magatartását, azok a kalandor egyéniséggel bíró erőszakos szövegládák. Ez a helyzet sajnos a TAO finanszírozás bevezetése óta rosszabbodott is. Borzalmasan kevés utánpótlás edző képes a színvonalas és up to date szakmai munkán túl, pedagógiai-pszichológiai oldalon is valós teljesítmény elérésére (alacsony bérek, a szakmai felkészültség mérésének a hiánya). És az együttműködési képesség is félreértelmezett az utánpótlásban. Ezek határozzák meg szerintem országosan a közepesnél is gyengébb szakmai színvonalat és edzésintenzitást. Én már nem küzdök. Egy regnáló polgármester a szövetség elnöke? Két ekkora feladatot képtelenség az elvárt tartalommal teljesíteni. Legalább egy tudatlan korosztálynak (60+) el kell tűnnie a magyar kosárlabdából. Óriási a szakmai feszültség a rendszerváltás előtti és utáni szakemberek között. És az előttiek állnak sajnos nyerésre… amíg ez így van, a gyerekek nagyon sok helyen csak áldozatként definiálhatóak. Már csak egy fiatal játékosra, a lányomra koncentrálok. Üdv:
    Tőczik Levente kaposvár

Leave A Response

* Denotes Required Field