Luka Doncic titka: A legalulértékeltebb fizikai képesség

105 NBA mérkőzéssel a háta mögött Luka Doncic (már most) a legmagasabb elvárásokat is felülmúlta.

A 2018/19 szezon Év Újonca idén már komoly MVP-jelöltté lépett elő az NBA-ben.

A Dallas Mavericks irányító-bedobója 29,6 pontot, 9,7 lepattanót, 9,0 gólpasszt és 1,2 labdaszerzést átlagol mérkőzésenként, mindezt 47,4%-os mezőny dobószázalékkal teszi még hatékonyabbá.

Mindemellett Luka leggyakrabban atletikus képességei és testkompozíciójának hiányosságai miatt kap súlyos kritikákat.
Az NBADraft.net így jellemezte őt: „átlagos sportoló az NBA elvárásai alapján, és az első lépése még európai viszonylatban is lassú”.

Ez bizonyos értelemben igaz is. Doncic sebessége nem kiemelkedő. Ugrókészsége átlagosnak mondható. Felépítése “puha hatást kelt”, általános izomereje fejlesztésre szorul.

Emellett Luka kiemelkedő, ha az atletikus képességek legelhanyagoltabbjáról beszélünk – ez pedig a lassítás képessége.

Míg a gyorsulás az, hogy milyen gyorsan tudod elérni a szükséges sebességet, addig a lassulás azt jelenti, hogy milyen gyorsan tudsz lassítani/teljesen megállni. Azoknak a sportolóknak, akiknek játékát sok hirtelen sebesség- és irányváltás jellemzi – pl. amerikai futballban szélső elkapó, vagy a kosárlabdában az irányító -, kiemelten fontos a lassítás/gyorsítás és kitámasztás képessége.

“Luka képessége, hogy maximális sebességről egy pillanat alatt nullára tud lassítani, amit a visszalépések, illetve labdás irányváltások esetén ki is használ” – magyarázza az alábbi videóban Eric Leidersdorf, a P3 Applied Sports Science biomechanikai igazgatója. “Luka birtokában van azon képességnek, amely a lassító (excentrikus) fázisban hatalmas mennyiségű energiát halmoz fel, amit aztán át tud transzformálni a következő mozdulatba/mozgássorba.”

Doncic 15 éves kora óta legalább évente egyszer meglátogatja a P3 Sporttudományi Laboratóriumot, ami egy csúcstechnikai oktatóközpont a kaliforniai Santa Barbarában. A P3 hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött NBA-játékosokról.

2018. novemberében osztották meg az alábbi grafikont, melyen Doncic excentrikus erőteljesítménye és excentrikus erőkifejtési sebessége – a lassulás két kulcsfontosságú mutatója – van összehasonlítva James Hardennel, aki egy másik olyan játékos, akinek a hatékonysága kiemelten annak köszönhető, hogy képes a “kézifék használatára” a kosárlabda pályán.

Míg Harden a P3 NBA-adatbázisának 99 százalékát maga mögé utasítja mind az excentrikus erőteljesítmény, mind az excentrikus erőkifejtés sebességének szempontjából, Doncic nincs nagyon elmaradva, (ezen mutatókban 92, illetve 93 %-át utasítja maga mögé az adatbázisban szereplő szuper atlétáknak).

“Luka egyike azoknak a játékosoknak, akiknek legszembetűnőbb erősségei nem azok a dolgok, amelyek hagyományosan meghatározták az atlétikusságát egy kosárlabdázónak” – nyilatkozta Marcus Elliot, a P3 alapítója és igazgatója a The Athletic-nek. “Ez a különlegesség teszi őt kiszámíthatatlanná, mivel atletikussága alapján félrekategorizálják a legtöbb esetben.”

Luka kiemelkedő lassító- és irányváltási képessége a kulcsa az őt jellemző mozdulatnak – a visszalépős tempódobásnak.

Az ok amiért ez a mozdulat annyira “gyilkos”, hogy Luka óriási területet képes használni, amikor a kitámasztás során hirtelen erőt fejt ki a talaj irányába.

A P3 mérései szerint Doncic csípő-nyitása (combcsontok távolítása egymástól) az 1-Off Skater Test során (ami hasonló a visszalépéshez szükséges mozgáshoz) az NBA-adatbázis játékosainak 85%-nál jobb eredményt ért el. “A távolítás lényegében az a szög, amit a mozgást vezető láb képes megtenni a test középvonalától számítva” – írta a P3 egyik tweetjében.

Amikor a játékosok úgy döntenek, hogy hirtelen kitámasztással megállnak, a legtöbb sportoló esetében a felsőtest továbbra is előre mozog a kitámasztást követően olyan szinten, hogy az negatívan befolyásolja az egyensúlyukat, és így plusz időre van szükségük ezt a helyzetet javítani, mielőtt bármilyen újabb mozdulatot indíthatnának.
A 201 cm-es 98 kilós Doncic kivételesen jól kontrollálja a csípőmozgásait és a súlypontját lassítás közben, így végig uralja az egyensúlyát és könnyebben lassít le/áll meg.

A védőknek nem könnyű döntést hozni, hogy mit kezdjenek Doncic-nal. Noha ő nem Russell Westbrook, még mindig van elég atletikussága és ravaszsága ahhoz, hogy megverje a védőt, ha túl szorosan megpróbálja őt őrizni. Ha ezt sikerül valahogy mégis levédeni, akkor használja a hirtelen, nagy erejű hatalmas visszalépést, és az így szerzett előny a legtöbbször már elég a hatékony támadás befejezéshez.

Természetesen nem csak a visszalépésből áll a repertoár – Luka játéka általánosságban is kiszámíthatatlan és tempósan ütemtelen, ugyanis folyamatosan gyorsít-lassít, irányt vált, cselez, hirtelen megindul-megtorpan. Amikor pedig a védőjét instabil helyzetbe hozza (akár csak egy pillanatra is), a helyzetet felmérve, jó döntést hoz, és vagy önmagának, vagy csapattársának alakít ki előnyt, helyzetet, kosarat.

Luka egy olyan játékos, aki se futóversenyt, se vertikális emelkedés bajnokságot nem tudna nyerni az NBA-ben pattogtatók nagy része ellen, mégis a lassítás képességének földöntúli hatékonyságával azt a látszatot kelti a nézőben, hogy Ő csak játszik az ellenfeleivel, s mindezt úgy teszi, hogy látszik rajta: imádja a kosárlabdát és élvezi is.