Miért Fontos az Agilitás a Modern Sportban?

Kijelenthetjük, hogy az agilitás elengedhetetlen a legtöbb sportágban a siker eléréséhez (3). Vegyük példaként azon sportágakat (kosárlabda, kézilabda, labdarúgás, jégkorong, amerikai futball, rögbi… stb.), ahol a meghatározott pályán belül két csapat sportolói az ellenfelük területének „megszállásával” egy időben próbál pontot/pontokat szerezni. Ezekben a sportágakban a védekező csapatok próbálják a labdabirtoklást megszerezni az ellenfél szerelésével és/vagy hibára kényszerítésével. Ebből következik, hogy a támadó csapat játékosai a szerelések elkerülése, a labdabirtoklás megtartása, és a pontszerzési lehetőségek kialakítása érdekében cselekszenek a pályán. A támadók pontszerzésének megakadályozása érdekében a védő játékosoknak folyamatosan anticipálni (előzetesen feltételezni, „előre látni”) és reagálni kell a támadók mozgására és akcióira.

Ennek sikeres végrehajtása érdekében a védőknek a cikksorozat első részében felsorolt kognitív funkciókat kell használniuk, melyek mind az agilitás komponensei. A példa kedvéért feltételezzük, hogy egy támadó játékos hirtelen gyorsítással akar a védője mellett elmenni, a védőnek erre nagyon gyorsan kell tudnia reagálni, hogy megakadályozhassa a támadót az akciójában. Ez az eset talán a legegyszerűbb példa az agilitás jelenlétének és jelentőségének bemutatására mérkőzés szituációban.

Érdekes tény, hogy a magasabb szinten versenyző sportolók jobban teljesítenek az agilitás-teszteken, mint az alacsonyabb szintű sportolók (1, 2, 4, 5, 6). Ez is azt támasztja alá, hogy a sportolók agilitásának fejlesztése kiemelkedően fontos, ha a sportoló magas szinten szeretné űzni a sportágát. Ide tartozik az is, hogy a magasabb szintű sportolók – az agilitás-tesztektől eltérően – nem teljesítenek kiemelkedően jobban az irányváltási gyorsaságot felmérő teszteken, mint az alacsonyabb szinten sportoló társaik. Ez szintén azt a feltevést erősíti, hogy az irányváltási gyorsaság nem jelent olyan szintű prioritást a dinamikus modern sportágakban, mint az agilitás, ahol egyértelműen az adott sportág „krémje” képes kizárólag kiemelkedő eredmény elérésére.

A cikksorozat következő részében az agilitás teszteléséről fogok írni. A teszteléseket követően lehet a leghatékonyabb tervezést végrehajtani, a program lefolytatását követően pedig az újbóli teszteléssel objektív visszajelzést van lehetőségünk adni a sportolóknak, az edzőkollégáknak, és a vezetőségnek egyaránt.

Referenciák:

  1. Gabbett, T.J., Kelly, J.N. and Sheppard, J.M., Speed, Change of Direction Speed, and Reactive Agility of Rugby League Players, Journal of Strength and Conditioning Research, 2008, 22, 174-181. [PubMed]
  2. Sheppard, J.M., Young, W.B., Doyle, T.L.A., Sheppard, T.A. and Newton, R.U., An Evaluation of a New Test of Reactive Agility and its Relationship to Sprint Speed and Change of Direction Speed, Journal of Science and Medicine in Sport, 2006, 9, 342-349. [PubMed]
  3. Young WB, Dawson B, Henry GJ. Agility and Change-of-Direction Speed are Independent Skills: Implications for Training for Agility in Invasion Sports. International Journal of Sports Science & Coaching, 2015, 10(1). 159-169 [PubMed]
  4. Henry, G., Dawson, B., Lay, B. and Young, W., Validity of a Reactive Agility Test for Australian Football, International Journal of Sports Physiology and Performance, 2011, 6, 534-545. [PubMed]
  5. Serpell, B.G., Ford, M. and Young, W.B., The Development of a New Test of Agility for Rugby League, Journal of Strength and Conditioning Research, 2010, 24, 3270-3277. [PubMed]
  6. Young, W., Farrow, D., Pyne, D., McGregor, W. and Handke, T., Validity and Reliability of Agility Tests in Junior Australian Football Players, Journal of Strength and Conditioning Research, 2011, 25, 3399-3403. [PubMed]

Leave A Response

* Denotes Required Field